A görögországi konvergenciafolyamat és állampapír-piaci következményei
Letölthető pdf
A görögországi konvergenciafolyamatok számos tanulsággal szolgálhatnak a magyar csatlakozási folyamat számára. A görög példa azt mutatja, hogy a maastrichti kritériumok fiskális elemei közül az államháztartási deficitre vonatkozó előírás esetében nagy a szigorúság, míg az adósságrátára vonatkozó előírásoknál csupán a tendenciák alakulását tekintették meghatározónak. Az infláció mérséklését a külső tényezők is segítették, azonban a fiskális, monetáris és jövedelempolitika egymással együttműködve radikális mérséklést hozott. Az európai árfolyam-mechanizmusba (ERM-be) történő belépéshez kapcsolható egyszeri leértékelés 1998 márciusában így csak átmeneti emelkedést jelentett a fogyasztói árak alakulásában. A hozamok konvergenciájára jellemző volt, hogy a hosszú lejáratoknál hamarabb következett be, ám a hozamgörbe rövid oldalán, különösen a 3 hónapos lejáratnál gyakorlatilag az Európai Gazdasági és Monetáris Unióba (EMU-ba) lépés előestéjéig jelentős volt az euróhoz képesti kamatfelár. Ezért a rövid lejáratok esetén viszonylag magas reálkamatok fennmaradásával huzamosabban is számolni lehet. Az adósságkezelésben a belföldi devizában denominált kötvényeket a tervek szerint euróban denomináltra cserélnék le, s elmozdulás történik a nagyobb sorozatú és likvidebb papírok felé. A konvergencia-spekuláció részben külföldi eredetű volt, de a belföldi szereplők devizakitettsége is emelkedett azáltal, hogy a devizában történő eladósodás olcsóbbnak számított a belföldi hitelfelvételnél. A konvergenciaspekuláció (mely felértékelődési spekuláció is volt egyben) terjedelme a GDP 5 százalékát tette ki az ERM-be történő belépés után. Az árfolyam a konvergencia folyamatában kis mértékben nominálisan leértékelődött, és a reálárfolyam ingadozása nem veszélyeztette a külső egyensúlyt.
