Európai integráció: quo vadis Európa?
Letölthető pdf
Az Európai Unióban minõségi változások érlelõdnek. A tagállamok nemzetgazdaságai egységes gazdasággá alakításának folyamatában meghatározó jelentõségû elõrelépés történt a nemzeti pénzügyi szuverenitás 1999. január 1-jei feladásával. Ugyanakkor a közössé vált gazdasági és pénzügyek és az ezekkel nem szinkronizált politikai-demokratikus struktúrák között komoly feszültségek léptek fel. A feszültségek akár az EU belsõ válságához is vezethetnek. Ennek jelei máris megmutatkoznak. Vezetõ európai politikusok szerint a feszültségek felszámolását, egyben a továbbfejlõdés lehetõségét csakis a politikai integráció képes biztosítani. Változásokat sürget a keleti kibõvítés történelmi szükségszerûsége is. Az eurózóna megalakulásával kétsebességûvé vált integráció elõrevetítette, hogy a folyamat további mélyítése, azaz a politikai integráció is országcsoportonként különbözõ sebességû lesz. Emellett szól egyebek mellett az is, hogy a jelenlegi EU-tagállamok közül több nem mutat készséget az integráció további mélyítésére, a politikai egységesülésre. Tartani lehet attól, hogy ezek az országok, valamint a jövõben csatlakozók csupán „másodrangú” tagjai lehetnek majd a változó EU-nak. Egy ilyen perspektíva sokat levonhat a kelet-európai országok akár „korai” csatlakozásának értékébõl is. Az sem zárható azonban ki, hogy a jelenleg vártnál több ország, de késõbbi idõpontban csatlakozhat majd az EU-hoz. Az integráció országcsoportonként különbözõ ütemû elmélyítése a dezintegráció melegágya is lehet.
