Európai integráció: quo vadis Európa?

Letölthető pdf

Ár: 
100 Ft
A vásárláshoz regisztráció szükséges.
Havasi Béláné
Lapszám: 
44. évfolyam 2000/12
Oldalszám: 
4–10. o.
Kivonat: 

Az Európai Unióban minõségi változások érlelõdnek. A tagállamok nemzetgazdaságai egységes gazdasággá alakításának folyamatában meghatározó jelentõségû elõrelépés történt a nemzeti pénzügyi szuverenitás 1999. január 1-jei feladásával. Ugyanakkor a közössé vált gazdasági és pénzügyek és az ezekkel nem szinkronizált politikai-demokratikus struktúrák között komoly feszültségek léptek fel. A feszültségek akár az EU belsõ válságához is vezethetnek. Ennek jelei máris megmutatkoznak. Vezetõ európai politikusok szerint a feszültségek felszámolását, egyben a továbbfejlõdés lehetõségét csakis a politikai integráció képes biztosítani. Változásokat sürget a keleti kibõvítés történelmi szükségszerûsége is. Az eurózóna megalakulásával kétsebességûvé vált integráció elõrevetítette, hogy a folyamat további mélyítése, azaz a politikai integráció is országcsoportonként különbözõ sebességû lesz. Emellett szól egyebek mellett az is, hogy a jelenlegi EU-tagállamok közül több nem mutat készséget az integráció további mélyítésére, a politikai egységesülésre. Tartani lehet attól, hogy ezek az országok, valamint a jövõben csatlakozók csupán „másodrangú” tagjai lehetnek majd a változó EU-nak. Egy ilyen perspektíva sokat levonhat a kelet-európai országok akár „korai” csatlakozásának értékébõl is. Az sem zárható azonban ki, hogy a jelenleg vártnál több ország, de késõbbi idõpontban csatlakozhat majd az EU-hoz. Az integráció országcsoportonként különbözõ ütemû elmélyítése a dezintegráció melegágya is lehet.

English summary
European integration: Europe quo vadis?
Synopsis: 

There are qualitative changes taking shape in the European Union. A major step in transforming the member states’ national economy into one unified economy was giving up the national financial sovereignty on January 1st 1999. At the same time serious tensions have evolved between the common economic and financial affairs and the unsynchronised political and democratic structures. These tensions might as well lead to an internal tension in the EU, there are already signs proving that. According to leading European politicians only the political integration can ensure the liquidation of the tensions and also the chance of developing further. The historical necessity for the Eastern enlargement also hurries changes. The forming of the eurozone speeded up the integration and projected that the further deepening of the process, that is  the political integration will be of different pace for each country. An other factor that supports this theory is that not all current EU members are conductive to further enlargement and political unification. It is to be feared that these countries and the future members can only be inferior members of the ever changing EU. A such perspective can significantly decrease the value of the early joining of Eastern European states. We cannot however preclude the possibility that more countries will join the EU than we expect today, but at a later time. If each country joins the EU at a different time, we have to count with the hotbed of disintegration.