Ipari körzetek – a regionális fejlesztés új egységei

Letölthető pdf

Ár: 
100 Ft
A vásárláshoz regisztráció szükséges.
Szalavetz Andrea
Lapszám: 
45. évfolyam 2001/12
Oldalszám: 
42–56. o.
Kivonat: 

A cikk a közgazdasági gondolkodás és a gazdaságpolitika „földrajzi fordulatának” elméletét elemzi, bemutatja a klaszterfejlesztés nemzetközi gyakorlatát, és gazdaságpolitikai ajánlásokat fogalmaz meg. A szervezõdõben lévõ magyarországi és a szakirodalomban ismertetett klaszterek (ipari körzetek) között az egyik legfõbb különbség, hogy a hazai, dinamikusan fejlõdõ ipari körzetek cégei és intézményei között nem alakult ki intenzív és sokirányú kapcsolatrendszer, együttmûködés: az egy-egy növekedési pólusban csoportosuló leányvállalatok jobbára egymástól elszigetelten mûködnek. A hazai növekedési pólusok dinamizmusát tehát nem az együttmûködésbõl és a tudásáramlásból fakadó pozitív externáliák adják, hanem jórészt mennyiségi hatások: a külföldi mûködõtõke-befektetések beáramlása és termelésük extenzív felfutása. Az átalakuló országokban elvétve találunk szerves, független fejlõdéssel létrejött körzeteket. A gazdaságpolitika így értelemszerûen exogén tényezõktõl várja a fejlõdés megindítását: a fejlesztési programok a külföldi mûködõtõke-befektetésekre alapozva közelítenek a klaszterfejlesztés feladatához. A tapasztalatok azt mutatják, hogy spontán belsõ fejlõdési, szervezõdési folyamatok nem vagy csak alig indultak meg. Így a regionális fejlesztési politika akkor érhet el eredményt, ha a multinacionális vállalatok által elindított folyamatokhoz kapcsolódik a maga eszközeivel, ha a már megindult folyamatokat igyekszik erõsíteni, és nem pedig felülrõl próbál együttmûködéseket beindítani, klasztereket létrehozni.*

English summary
Clusters – target units of regional development policy
Synopsis: 

The paper analyzes the „geographical turn” of economics and economic policy. It outlines the international practice of cluster development and formulates economic policy recommendations. The most important points are the following: The main difference between domestic and international clusters is that in the emerging industrial districts in Hungary there are no intensive linkages among the firms, or among firms and institutions. In the Hungarian growth-poles the co-located branch-plants of multinational companies operate isolated from each other. Therefore, the dynamism of these growth-poles does not stem from a dynamic agglomeration effect based on positive externalities entailed by co-operation among the actors, but rather from quantity effects: from the intensive inflow of FDI and the extensive growth of output of local foreign-owned affiliates. In transforming countries there are hardly any clusters that emerged as a result of endogenous organic development (e.g. independently from the exogenous effect of multinational investors). Therefore economic policies ground their development efforts on exogenous factors, on FDI. Experience suggests that spontaneous clustering processes failed to come into force. Therefore regional development programs are effective only in case if they get involved in and support the processes launched by multinational companies and do not try to create clusters with a top-down approach.