A munkaerő migrációja és az uniós csatlakozás
Letölthető pdf
A lakóhely szabad megválasztásának joga az európai integráció kezdetét mintegy tíz évvel követve, 1968 óta érvényesül. Már ekkor tekintélyes emigrációtól tartottak a fejlettebb tagországok a szegényebb Olaszországból. Hasonló félelem kísérte a nyolcvanas években újonnan csatlakozó szegényebb mediterrán államok belépését is. Az Európai Unió keleti bõvítésével napjainkban ismét napirendre került a munkaerõ szabad áramlásának kérdése. Mi okozza valójában a migrációt? A válasz általában a hagyományos közgazdasági elméletre épülõ evidencia, miszerint a bérek (jövedelmek) közötti különbségek okozzák a vándorlást. Megvalósult-e az – ezekre a feltevésekre alapozott – várt és vélt nagyságú migráció? A cikk ezekre a kérdésekre keresi a választ. A tanulmány elsõ része a kilencvenes évek tényleges kelet-nyugati migrációjáról ad vázlatos képet, majd a második rész a várható migrációt magyarázó elméleteket és az ezek alapján készült becsléseket elemzi, megkülönböztetve a migráció okait, illetve a hatását és következményeit magyarázó elméleteket, kitér a migráció – becslésekben rendszerint figyelmen kívül hagyott – új közgazdaságtanának feltételezéseire, végül a migrációs potenciál szociológiai módszerekkel történõ elõrejelzésére. A harmadik rész a migráció becslésének lehetõségeivel és annak kritikájával foglalkozik, végül a szabályozás, a migrációs politikák befolyását vizsgálja a migráció terjedelmének alakulásában.*
