Transzatlanti működőtőke-áramlás az ezredfordulón
Letölthető pdf
A kilencvenes évek nemzetközi tőkeáramlásában több alapvető jelentőségű, új „minőségi” tendencia fedezhető fel. A legdinamikusabban a nemzetközi portfólióbefektetések bővültek. A nemzetközi forrásáramlásokon belül erőteljesen visszaszorultak a segélyek és a nemzetközi szervezetek által folyósított hitelek. A nemzetközi működőtőke-áramlás meghatározó tendenciájává a vállalatfelvásárlás és (kisebb mértékben) -összeolvadás vált. A korábbiaknál nagyságrendileg nagyobb befektetési lehetőségek nyíltak meg az infrastruktúra és a szolgáltatások terén, továbbra is a multinacionális társaságoknak a külföldi leányvállalataiknál megvalósított közvetlen beruházási tevékenysége adja a világméretű működőtőke-áramlás egyharmadát. A kilencvenes években hihetetlen dinamikával bővítették külföldi tevékenységüket a fejlődő világbeli multinacionális vállalatok. A nemzetközi működőtőke-áramlás viszonylati szerkezetének új jelensége elsősorban is az – amellett, hogy Közép- és Kelet-Európa átalakuló gazdaságai, valamint Kína és Vietnam is fölkerült a nemzetközi tőkeáramlás „térképére” –, hogy megszűnt az USA általános dominanciája. A kilencvenes évtizedben Nyugat-Európa több tőkét exportált az USA-ba, nyugat-európai vállalatok több céget vásároltak föl az Egyesült Államokban, mint fordítva. A kilencvenes évtized legnagyobb határon átívelő vállalatfelvásárlásaiban európai cégek voltak a vevők, és amerikaiak a felvásároltak. Nagy-Britannia, Németország és Hollandia nagy transznacionális társaságai voltak a legaktívabb befektetők az USA-ban.
