A nemzetközi szolgáltatáskereskedelem liberalizációja
Letölthető pdf
A szolgáltatások sajátos természete miatt a fejlett országok gazdaságát uraló szolgáltatási ágazatok nemzetközi terjeszkedése nem kevés akadályba ütközik. Így ezen a területen az 1980-as évekre jelentős „liberalizációs deficit” alakult ki, ami arra késztette a GATT tagállamait, hogy a kérdést a multilaterális kereskedelmi tárgyalások napirendjére tűzzék. Az Uruguayi fordulón megszülető Általános Egyezmény a Szolgáltatások Kereskedelméről (GATS) mérföldkőnek számított a szabályok megalkotása tekintetében, azonban nem jelentett érdemi előrelépést a piacnyitás terén, hisz a tagországok jobbára csak a már megvalósult liberalizációt rögzítették vállalásaikban. A gyors ütemű technikai modernizáció és a nagy integrációs tömbök belső liberalizációjának kiteljesedése az 1990-es években felhívta a figyelmet a nemzetközi liberalizáció terén való jelentős mennyiségi és minőségi továbblépés szükségességére. Ugyanakkor hangsúlyosabbá váltak a liberalizációval kapcsolatos érdekkonfliktusok is – és itt nem csupán az ágazatok és kereskedelmi módozatok terén mutatkozó nézetkülönbségekről van szó, hanem egyes szolgáltatások piaci alapon történő nyújtásával kapcsolatos aggodalmakról is. A WTO jelenlegi tárgyalási fordulóján ezért a tagországoknak nehéz feladatot kell megoldaniuk, ha érdemi előrelépést szeretnének elérni: az egyes szolgáltatásokra korlátozódó alkudozások helyett olyan általános megközelítési módszereket (esetleg liberalizációs „képleteket”) kell kidolgozniuk és alkalmazniuk, amelyek a hátrányok minimalizálása (vagy legalább politikailag elfogadható szintre történő leszorítása) mellett képesek a nemzetközi szolgáltatáskereskedelem jelentős liberalizációjára.
