Az eurózóna optimális inflációs rátája és az Európai Központi Bank szervezeti reformja

Letölthető pdf

Ár: 
200 Ft
A vásárláshoz regisztráció szükséges.
Bálint Viktor
Lapszám: 
47. évfolyam 2003/1
Oldalszám: 
28–50. o.
Kivonat: 

A cikk két oldalról vizsgálja az európai valutauniót (GMU): az első részben felveti az euróövezet monetáris irányítását végző szerv, az EKB árstabilitásra vonatkozó célkitűzésének relevanciáját, és összefoglalást ad azokról az érvekről (és ellenérvekről), amelyek a termelékenységnövekedésbeli különbségek és a relatív árkülönbségek alapján igazolhatják a 0–2 százalékos éves fogyasztói árak harmonizált indexe (HCPI) felülvizsgálatát. A második részben az EKB egyre sürgősebb szervezeti reformelképzeléseit vizsgálja, rávilágítva arra, hogy a jelenlegi döntéshozatali mechanizmus nem képes hatékony döntések meghozatalára akkor, amikor néhány esztendő múlva esetleg több mint 20 tagország képviselteti magát a bank irányításában.*

 

English summary
The optimal inflation rate for the eurozone and the structural reform of the ECB
Synopsis: 

In the first part of the paper we examine the possibility of the modification of the EMU optimal inflation rate respect of the different productivity growth pattern of the member states. Regarding the current member economies we conclude that – despite of the differentials – no modifications are truly necessary because of its complications. Based mainly on the so-called Balassa-Samuelson effect we reached a point where lobbying for a modified medium-term inflation target could be reasonable for the aspirant eastern European countries. We show that with a slightly higher optimal inflation rate of the ECB these countries could be better off, they could optimize their disinflation and real-growth processes, conduce to reduce the highly problematic catch-up process. However we stress that behind the requirements of the EMU there are not only economic but political reasons, so the probability of such a correction in the inflation target is pint-sized.

In the second part we examine the future shape of the ECB, concluding that already its recent structure – with 18 decision making members body – is not so efficient to react the economic impulses, mainly because of the deeply rooted tensions of the member country’s different interests. Beyond that it should be emphasized, that after the enlargement of the EU and EMU, the reform of the ECB’s decision making system is inevitable, otherwise the newcomers could shape the monetary union for their own face. The paper examines three conceptions, and concludes that the delegated decision making process could be the way to follow in the future.