Esszé nyugdíjról, nyugdíjrendszerekről, nyugdíjreformról – I. rész

Letölthető pdf

Ár: 
200 Ft
A vásárláshoz regisztráció szükséges.
Németh György
Lapszám: 
47. évfolyam 2003/1
Oldalszám: 
51–76. o.
Kivonat: 

 NÉMETH GYÖRGY

A kétrészes írás első része az öregségi nyugdíj közgazdaság-elméleti meghatározását adja, melynek középpontjában a jogosultság fogalma áll, továbbá az, hogy a nyugdíjrendszeren keresztül megvalósuló, nem kiküszöbölhető jövedelem-újraelosztás a lehető legkisebb legyen. A cikk amellett érvel, hogy a nyugdíjrendszerek hagyományos felosztása felosztó-kirovóra és tőkefedezetire nem a lényeget fejezi ki, ennél sokkal fontosabb az, hogy a nyugdíjrendszer vajon járadékkal meghatározott vagy járulékkal meghatározott. Az előbbi esetén az okozza a problémát, hogy a fizetett járulékok és az érte kapott nyugdíjak könnyen elszakadhatnak egymástól, míg utóbbi esetben e kettő kapcsolata szoros. Akik a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerek problémáinak megoldására a tőkésítést javasolják, azok éppen ezt nem gondolják át, mivel valójában a járulékok és a járadékok kapcsolatát kívánják szorossá tenni, amire annyiban megoldás a tőkésítés, amennyiben az egyúttal járulékkal meghatározott nyugdíjrendszert eredményez. Ez a helyzet azért következett be, mert a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer értelmezése a nevezetes 1959. évi Samuelson–Lerner vita eredményeként szorosan összefonódott a demográfiával, s kialakult az a meggyőződés, hogy e rendszerekben a mindenkori járadékok kizárólag a mindenkori járulékokból fizethetők ki. Ez zsákutcába vitte a nyugdíj kérdéséről való közgazdasági gondolkodást. Ennek bizonyítására a szerző bevezeti az implicit államadósság fogalmát, mely nem azonos a korosztályi elszámolás (generational accounting) módszertanából ismert azonos nevű fogalommal.

English summary
Essay on pension, pension systems, pension reform – I. Part
Synopsis: 

In the first part of his two-part paper the author provides an economics-theory definition of old-age pension where entitlement constitutes a central concept, together with the requirement that inevitable income redistribution actualised through the pension system should be as little as possible. The author argues that the traditional division of pension systems into pay-as-you-go and pre-funded systems is not relevant – it is more important whether the pension system is Defined Benefit or Defined Contribution in type. In the former case the problem is posed by the potential of a split between contributions paid and pensions received, whereas in the latter one, there is a close connection between the two. Those advocating funding as a solution to the pay-as-you-go pension systems fail to consider especially this, since they wish to make the connection between contributions and benefits strong. Funding is a solution to this inasmuch as it results in a Defined Contribution pension system.  This situation emerged because of the fact that, as the result of the famous 1959 Samuelson–Lerner debate, the interpretation of the pay-as-you-go pension system has been closely connected to demography and a general agreement has developed that current benefits to be paid should be exclusively paid from current contributions. It has lead economic thinking about pension systems to a dead end. To prove this, the author introduces the concept of implicit state debt, which is not the same as the identically named concept known from the generational accounting methodology.