Piacgazdasági átmenet Oroszországban
Letölthető pdf
Oroszország, az egykori Szovjetunió legnagyobb tagköztársasága a 80-as évek végén a demokratikus átalakulás útjára lépett. Függetlenségét 1991-ben szerezte meg. A piaci reformokat kezdetben a lakosság széles körű elégedetlensége ellenére a sokkterápia és az állami vállalatok erőltetett privatizálása révén próbálták végrehajtani. Ez a stratégia az átalakulást szorgalmazó kormányzat és a konzervatív többségű törvényhozás éles szembenállását vonta maga után, amely 1993-ban a reformellenes erők vereségével végződött. Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a sokkterápia politikai és szociális ára túl magas a törékeny orosz demokrácia számára. Ezért a radikális reformpolitikát átmenetileg felfüggesztették, míg a piacgazdasági átmenet ellentmondásosan, gyakran felemás módon haladt tovább. Noha 1997-ben az orosz gazdaság túljutott a transzformációs visszaesésen, a pénzügyi és fiskális fegyelmet nagyban aláásta a korrupció és a bűnözés elburjánzása. A következő évben a belső és külső tényezők kedvezőtlen alakulása folytán az országot súlyos pénzügyi válság rázta meg, amely a világgazdasági folyamatokra is rányomta bélyegét. Az 1998-as válságot Oroszországban tartós gazdasági növekedés követte, s az ezredfordulótól a reformpolitika újabb lendületet vett. Ennek eredményeként az utóbbi években előrelépés történt a privatizáció kiszélesítésében, a pénzügyi szféra, az energiaszektor és a vasúti közlekedés átalakításában, az agrárviszonyok rendezésében, a foglalkoztatáspolitika, adó- és nyugdíjreform terén. Az orosz gazdaság helyzete azonban erősen függ az energiahordozók világpiaci árának ingadozásától, ami a számos területen továbbélő válságjelenségekkel párosulva az ország és a piaci reformok jövőjét nagymértékben bizonytalanná teszi.
