A cancúni kudarc agrárgazdasági következményei

Letölthető pdf

Ár: 
200 Ft
A vásárláshoz regisztráció szükséges.
Szabó Jenő
Lapszám: 
48. évfolyam 2004/4
Oldalszám: 
71–78. o.
Kivonat: 

 

Cancún a jövőt illetően meghatározó történések színhelyeként vonul be a WTO-tárgyalások történetébe. Sokan a fejlődő világ példátlan méretű összefogásában, mondhatni önmagára találásában látják a kudarc okát, mások viszont a házigazda szerepét betöltő mexikói adminisztráció diplomáciai baklövéseként értékelik a történteket. Mindenesetre a fejlett világ és annak prominens képviselői a téthez illő komolysággal készültek a hosszú évek óta húzódó tárgyalási forduló lezárására. Ezt támasztja alá, hogy mind az USA, mind pedig az EU (ha agrárgazdasági kérdésekre fókuszálunk) agrárpolitikájuk megreformálásával készültek a WTO V. Miniszteri Konferenciájára, sőt  – félretéve ellentéteiket – arra is futotta az erejükből, hogy közös tárgyalási javaslattal rukkoljanak elő. Pontosan e közös EU–USA állásfoglalás ösztönözte azonban a fejlődő országok egy csoportját arra, hogy új érdekcsoportot alakítva ellensúlyt képezzenek. Az eredmény lehangoló, a fejlődők pirruszi győzelmet arattak, hiszen leginkább maguknak ártottak. A szomorú összkép ellenére jó lenne, ha visszazökkennének a világkereskedelmi tárgyalások a megszokott kerékvágásba, hiszen ez lenne a világ szegényebbik felének az érdeke is.

English summary
Agricultural consequences of Cancún's failure
Synopsis: 

Cancún will take its place in the history of the negotiations as it has been a crucial venue. Some say that it was the unprecedented „alliance” of the developing world whereas others regard it as the fiasco the Mexican diplomacy being the main reason behind the stranded talks. Nevertheless, the developed world had been preparing seriously for the successful termination of the long lasting talks. Moreover, the U.S. and the EU had even started to reform their agricultural policies before the 5th Ministerial Conference and leaving behind their often contradictory views, they managed to hammer out a joint proposal. No matter how laudable it was from the big players to seek consensus instead of further confrontations, some circles of developing nations thought it was a dangerous step. With the joint EU – U.S. proposal the critical mass was reached and a new interest group was born within the developing world. The G21 group with leading countries such as Argentina, Brazil, China, India seems to have had enough at the dawn of the 21st century that the big countries decide on them without their involvement. The result is disappointing, the developing world claims victory but they hurt themselves the most.