A kelet-európai bankrendszer átalakulása és fejlődése
Letölthető pdf
A rendszerváltó országok bankrendszereinek fejlődését legalább kétféleképpen értékelhetjük aszerint, hogy a rendszerváltáskor örökölt helyzethez viszonyítjuk azt, vagy a fejlett piacgazdaságok bankrendszereinek színvonalához. Az első megközelítésből nézve óriási fejlődés játszódott le a szektorban, hiszen szinte a nulláról indulva, egy nagy társadalmi költséggel járó bankkonszolidációt végrehajtva minden országban megtörtént az intézményi újraépítkezés, a bankok és a többi gazdasági szereplő kapcsolatrendszerének új, üzleti alapokra helyezése, korszerű szabályozás bevezetése lépésről lépésre, valamint a szektor tőkével és korszerű banktechnológiával történő megerősítése külföldi befektetők bevonásával. A cikk ezt a folyamatot követi nyomon, országonkénti rövid áttekintéssel. A banki közvetítés nagy erőfeszítésekkel elért szintje ugyanakkor jócskán elmarad az EU-országok bankrendszereinek kiterjedtségétől: a mérlegfőösszeg, a magánszektor hitelei és az M2 (frogalomban lévő készpénz + látra szóló betétek + lekötött forint- és devizabetétek) GDP-arányos alakulását tekintve ötöde-fele annak. A rendszerváltó országok bankrendszereinek elmúlt ötéves fejlődését tekintve szembetűnő a kelet-közép-európai országok relatív lemaradása: 1998 és 2002 között Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban a banki közvetítés minden mutató alapján stagnált vagy szűkült, s ez részben (a magánszektornak nyújtott hiteleket leszámítva) igaz Magyarországra is. Ennek következtében már nem csupán a hagyományosan mélyebb banki közvetítésű Szlovénia és a legdinamikusabb növekedést mutató Horvátország, hanem bizonyos mutatókban Észtország és Lettország is megelőzi Kelet-Közép-Európa országait. Ki kell még emelni a bolgár bankrendszer gyors fejlődését, aminek következtében az lassan eléri a kelet-közép-európai országok banki közvetítésének kiterjedtségét.
