Konszenzusból nyugvópontra: elmélettörténeti áttekintés a makroökonómia viharos évtizedeiről
Letölthető pdf
A huszadik század második fele parázs vitákat és kétségkívül maradandó változásokat hozott a makroökonómiában. A forradalmak és ellenforradalmak után, a túlfűtött ideológiai és módszertani szembenálláson túllépve a nyolcvanas években új konszenzus rajzolódott ki. A hatvanas évek neoklasszikus szintézisétől az új nyugvópontig tartó időszak mind a mozaikszerűen felhalmozott tudás, mind a konzisztens, egységes modellkeret szempontjából sikertörténet. A makroökonómiai elmélet fejlődése meglepően kevés nyomot hagyott azonban az alkalmazott közgazdaságtanon és a makroelmélet oktatásán. A gyakorló (nem elméleti) közgazdászok és az egyetemek közgazdasági alapképzésének résztvevői ma is a negyven évvel ezelőtti modellkeretben gondolkodnak. Ez az írás elsősorban hozzájuk szól, vagyis mindazokhoz, akik sikeresen elvégeztek egy bevezető makroökonómia kurzust. A közös kultúrkincs kiásását követően a közelmúlt jelentős elméleti fejlődését tárgyaljuk. Bár a tudományág egyre bonyolultabb módszertani eszköztárat alkalmaz, a népszerűsítő ismeretterjesztés igényének megfelelően mellőztük a képleteket.*
