Nemzetgazdasági versenyképesség és tőkevonzás – Írország példája
Letölthető pdf
A szakirodalom a versenyképesség fogalmát régóta vitatja. A XVIII. századi gondolkodók (Ricardo, Smith) eszmerendszerén alapuló komparatív előnyök elmélete sokáig uralta és bizonyos mértékig még most is meghatározza ezt a vitát. A klasszikus elmélet a nemzetgazdaságok, nemzeti piacok kialakulása idején keletkezett, napjainkat azonban a termelés globalizálódása, a világpiac egységülése s ezzel együtt az állami szabályozás lehetőségeinek csökkenése, a globalizált vállalatok egyre növekvő hatalma jellemzi, miközben a gazdaságpolitika formálásának intézményes keretét még most is az államok adják. Az alábbi cikk előbb bepillantást nyújt a versenyképesség meglehetősen gazdag – s így csak töredékében illusztrálható – szakirodalmába a nemzetgazdasági szinten értelmezett versenyképességtől a vállalati versenyképességen át a nemzetgazdaságok tőkevonzási képességéig, és állást foglal abban a kérdésben, létezik-e „nemzetgazdasági” versenyképesség. A továbbiakban az ír példa segítségével bemutatjuk azokat a tényezőket, amelyek közrejátszhatnak a tőkevonzásban, kiemelve a munkaerőpiac és az adók szerepét.*
