A pénzügyi integráció hatásai a fejlett és a fejlődő országokban 1970–2002 között
Letölthető pdf
Vannak-e jól azonosítható pozitív hozadékai a pénzügyi globalizációnak a fejlett ipari államokban, illetve a fejlődő országokban? Erre a kérdésre kínál lényegében megerősítő választ a nemzetközi szakirodalmat áttekintő tanulmány, amely két részből áll. Az első rész bemutatja, hogy a világgazdaság legfejlettebb államaiban a pénzügyi integráció jelentős pozitív eredményekkel járt egy hosszabb és egy viszonylag rövidebb időszakot tekintve is. Az elmúlt két és fél évtizedben a legfejlettebb OECD-országokban a konjunkturális ingadozások átlagos mértéke jól kivehetően csökkenő tendenciát mutatott. Hosszabb (négy évtizedes) és rövidebb (15 éves) távlatban a világgazdaság fejlett államaiban általában, de különösen a két vezető országában, az USA-ban és Németországban a belső piaci üzleti ciklusok kilengései kifejezetten csökkentek. Ez az, amit javarészében pozitív, bár mechanizmusát vizsgálva nem teljesen tisztázott, globalizációs fejleménynek nevezünk. A tanulmány második része a pénzügyi nyitottság és a gazdasági növekedés összefüggéseit vizsgálja a fejlődő világban. A cikk számba veszi a nyitás költségeit és hasznait. Végső következtetése, hogy a pénzügyi nyitást kísérő fokozott óvatosság a sajátos új kockázatok és alkalmazkodási költségek megjelenése miatt ugyan indokolt mind a kölcsönnyújtók, mind a hitelfelvevők részéről – de ez az óvatosság nem csaphat át egy általános pesszimizmusba, mert az a hasznok és költségek nettó mérlege nyomán már nem indokolt. Az elmúlt két évtized intenzív globalizációs szakaszában a fejlődő országokban is számos pozitív példa és a kérdésben átfogó képet nyújtó empirikus tanulmány igazolta az intuitív sejtést: általános esetben a pénzügyi nyitottság segíti a gazdasági növekedést.
