A washingtoni konszenzus és ami utána következik

Letölthető pdf

Ár: 
200 Ft
A vásárláshoz regisztráció szükséges.
Szakolczai György
Lapszám: 
49. évfolyam 2005/10
Oldalszám: 
26–46. o.
Kivonat: 

A cikk első része a washingtoni konszenzust és eredeti megfogalmazásának és bemutatásának körülményeit írja le. Azt a nézetet vallja, amit Williamson, ennek a kifejezésnek eredeti megalkotója és megfogalmazója is képvisel, hogy ez nem az a neoliberális kiáltvány, ahogy általában leírják, sőt aminek akár gúnyolják. A második rész Latin-Amerika elveszett évtizedével, az 1980-as évekkel foglalkozik, valamint a latin-amerikai makroökonómiai közösség legkiemelkedőbb képviselőinek azzal a kísérletével, hogy újraindítsák a növekedési folyamatot, sőt elérjék a 7 százalékos növekedési ütemet. Ez a kísérlet a washingtoni konszenzus eredeti értelmezésénél is szélesebb látókörű eljárást tesz szükségessé, és az arra való törekvést, hogy ne csak gyorsabb növekedést, hanem nagyobb igazságosságot érjenek el. A harmadik rész az OECD egy egészen új keletű kiadványával foglalkozik, amelynek célja részben ugyanez: az OECD-országok növekedési folyamatának újraindítása és a vezető ország, az Egyesült Államok, illetve a többi OECD-ország közti különbség csökkentése. A cikk szerzője azt a nézetét fejti ki, hogy az ebben a publikációban bemutatott javaslatokból hiányzik az a széles látókör, amelyet a második rész latin-amerikai szerzői képviselnek, és hogy az amerikai institucionális rendszer további elemeinek bevezetése nem fog az Egyesült Államok és a többi OECD-ország közti különbség megszüntetésére vezetni.*

 

English summary
The Washington Consensus and what comes after
Synopsis: 

The first part of the article describes the Washington Consensus and the circumstances of its original formulation and presentation. It supports the view represented also by Williamson, who originally formulated this expression and its first description that it is not the neoliberal manifesto as it is generally characterized or even caricaturized. The second part deals with the lost decade of Latin-America, the eighties, and the attempt of the best heads of the Latin-American macroeconomic community to renew the growth process and even to attain the 7 p. c. growth rate. This attempt needs an even broader approach than the correct interpretation of the Washington Consensus, and an attempt not only to attain higher growth rate but also grater equity. The third part deals with a very recent publication of OECD the aim of which is partly the same: the renewal of the growth process in the OECD countries and the closing of the gap between the leading country, the United States and the other members. The author expresses the view that the proposals presented in this publication lack the broad horizon represented  by the Latin-American authors of the publications reviewed in the second part, and that the adoption of some forther elements of the American institutional system will not lead to closing the gap between the United States and the other OECD member states.