Kelet-Európa, Kelet-Közép-Európa és Magyarország külső eladósodásának összehasonlítása
Letölthető pdf
A cikk az 1970 és 2003 közötti időszakra vonatkozóan vizsgálja Kelet-Európa[1] külső eladósodását forrás- és felhasználás-oldalról. Ezalatt az idő alatt a régió külső eladósodása révén valósult meg a fogyasztás hosszú távú szinten tartása vagy emelése, de volt példa a fogyasztáskorlátozással összekötött adósságcsökkentésre is. A piacgazdasági átmenet óta eltelt időszak részletesebb elemzése rámutat, hogy a bruttó külső adósság bruttó nemzeti jövedelemhez viszonyított 60 százalék körüli arányát meghaladó értékeknél megjelent a GDP arányos bruttó tőkeképzésben a marginális negatív hatás. Kelet-Közép-Európában[2] az előbb említett arány 40 százalékos értékét túllépő eladósodottsági mutatók mellett a GDP növekedésben is felbukkant a csökkenő hozadék. Kelet-Európában – ha a háború sújtotta néhány balkáni ország esetétől eltekintünk – a 72-74 százalékot meghaladó eladósodottsági mutatók mellett az adósságszolgálat csak adósságátütemezés révén volt viselhető, Magyarország 1995-ös 73,8 százalékos értéke komoly adósságkrízissel járt együtt. A magyar eladósodottság mértéke az 1977-től 2003-ig terjedő időszakban 30–78 százalék közötti, az 1990-től 2003-ig terjedő periódusban pedig a 57–74 százalék közötti sávban mozgott világbanki statisztikák alapján.*
Journal of Economic Literature (JEL) kód: H6, E21, E22, P2
