Nyer-e Magyarország a termeléskihelyezéssel?

A relokáció nem új jelenség, de mind gyakoribb, és egyre több országot, szektort érint a termelő- és szolgáltatókapacitások olcsóbb bérű gazdaságokba történő áthelyezése. Az áttelepítés fontos célpontjai az EU új tagországai. A termelés és a szolgáltatások relokációja mind a küldő, mind a fogadó országban hat a foglalkoztatásra, a külkereskedelemre és a jövedelmek alakulására. A szakirodalom ugyanakkor általában csak a küldő országok munkaerőpiacára gyakorolt hatással foglalkozik. A tanulmány ismerteti a definíciós és metodológiai problémákat, a relokációból származó nyereségeket és veszteségeket a küldő és fogadó ország számára. Összeveti a magyarországi relokációkat a többi új tagországba irányuló termelésáthelyezésekkel. Részletesen megvizsgálja – vállalati adatok alapján – a Magyarországra és Magyarországról történő relokációs esetek jellemzőit, az érintett külföldi telephelyeket, szektorokat, a munkaerő-piaci hatást, a relokációt végző befektetők nemzetiségét. Bemutatja, hogy a termelésáthelyezés Európán belül marad, és nem Ázsiába megy. Ami lehetővé teszi, hogy a nagyvállalatok a kontinensen tartsák termelésüket, és így „európai együttműködéssel” javítsák versenyképességüket. A relokáció előnyeinek megoszlása nem annyira egyenlőtlen, mint azt a nyugati szakirodalom érzékelteti, hiszen az ottani munkahelyveszteség mellett a kutatók által nem vizsgált magasabb vállalati versenyképesség, a repatriált tőkejövedelem, az abból finanszírozható pótlólagos munkahelyteremtés és az alacsonyabb árszint is nyereségként jelentkezhet.