Az Európai Unió és Kína gazdasági kapcsolatai

Letölthető pdf

Ár: 
400 Ft
A vásárláshoz regisztráció szükséges.
Inotai András
Lapszám: 
51. évfolyam 2007/11-12
Oldalszám: 
4–37. o.
JEL besorolás: 
F02, F1, F21, F15, O57
Kivonat: 

A 21. század első évtizedének talán legjelentősebb világkereskedelmi változása az EU–Kína kapcsolatokhoz köthető. 2005-től Kína az EU legjelentősebb külső szállítója, 2007-től pedig az EU vált Kína legjelentősebb értékesítési piacává. A 2002 és 2006 közötti időszakban az EU exportja Kínába több mint 80 százalékkal bővült, míg importja 115 százalékkal nőtt. A gazdasági kapcsolatok jogi kereteit mindmáig az egyre inkább túlhaladottnak tekinthető és még 1985-ben megkötött kereskedelmi és kooperációs szerződés, továbbá a Kína WTO-tagságából fakadó jogok és kötelezettségek határozzák meg. A kétoldalú kereskedelmet hatalmas kínai többlet jellemzi, hiszen az EU kínai viszonylatú kivitele alig egyharmadát fedezi a megfelelő importnak. Ennél is lényegesebb, hogy – az európai sztereotípiákkal ellentétben – a kínai export egyre inkább igényesebb termékekből áll, amelyek közepes szintű technológiát testesítenek meg, és szinte minden ágazatban jelen vannak. Jellemző, hogy csak az EU-ba irányuló kínai gépexport értéke 50 százalékkal haladja meg az EU teljes kínai viszonylatú kivitelét. A működőtőke-forgalomban ma még meghatározó az EU fölénye, ami egyébként nagymértékben befolyásolja az EU-ba irányuló kínai exportot is, hiszen annak árualapját jelentős mértékben nyugat-európai cégek kínai érdekeltségei termelik meg. A következő években azonban a tőkeforgalom is egyre inkább kétirányú utcává válik. Ennek a szuverén kínai állami alap megjelenése és a körülötte kibontakozó EU-szintű vita csak az első állomása. Mind a két szereplő világgazdasági jelentősége, továbbá az áruforgalom volumene, rendkívüli dinamikája, nem kevésbé pedig a tőkeforgalom kétoldalúvá válása messzemenően indokolja új partneri stratégia kidolgozását, amely egyszerre alapul az együttműködésen és az ellenőrizhető versenyen. Ez mind az EU-ban, mind Kínában a legfontosabb nemzetközi prioritások között szerepel.*

Journal of Economic Literature (JEL) kód: F02, F1, F21, F15, O57.

 

English summary
Economic relations between the European Union and China
Synopsis: 

In the first decade of the 21st century, perhaps the most relevant change in global trade flows can be attached to the relations between the EU and China. Already in 2005 China became the most important extra-EU supplier of the EU. In addition, as of 2007, the EU occupies the first place among the external markets of Chinese global exports. Between 2002 and 2006, EU exports to China increased by more than 80 per cent, while corresponding imports grew by 115 per cent. Surprisingly, bilateral economic relations are still embedded into the increasingly outdated legal framework of a trade and cooperation agreement signed in 1985 and are principally governed by the rights and obligations deriving from China’s membership in the WTO. Bilateral trade is characterized by massive Chinese surplus, since EU exports to China are only covering one-third of imports. Even more importantly, and in contrast to widely spread European stereotypes, Chinese exports consist more and more of higher value added and medium-technology goods covering almost all major commodity sectors. Chinese machinery exports to the EU alone exceed total EU exports to China by about 50 per cent. In turn, direct capital flows are still dominated by exports from the EU countries to China, a basic factor of Chinese exports to the EU, since the latter are to a large extent generated by EU-owned production locations in China. However, the next years will experience a more balanced two-way flow of direct capital. The emergence of the sovvereign state-owned fund of China as well as the quickly escalating EU-level debate over the character of this fund are just the first station in this ongoing process. The global economic importance of both actors, as well as volume and dynamism of the bilateral trade flows and the increasingly two-way-street character of direct capital movements definitely require the elaboration and implementation of a new strategy of partnership, simultaneously based on cooperation and „manageable” competition. This task belongs to the highest external priorities of the EU and of China as well.