Az EU-költségvetés bevételi oldalának reformja: a devizatranzakciós adó lenne a megoldás?

Letölthető pdf

Ár: 
500 Ft
A vásárláshoz regisztráció szükséges.
Richter Sándor
Lapszám: 
52. évfolyam 2008/11-12
Oldalszám: 
29–43. o.
JEL besorolás: 
F12, F21, F23, F31, F32, F36, F59, H23, H26, H61, H62, H77, H87
Kivonat: 

A devizatranzakciókra kivetett, ún. Tobin-adó bevezetését az elmúlt évtizedben a globalizációt kritizáló politikai mozgalmak szorgalmazták annak érdekében, hogy a harmadik világ fejlesztési programjainak finanszírozása megoldható legyen. Újabban ez ötlet az EU-költségvetés bevételi oldalának egyik lehetséges finanszírozási megoldásaként merült fel. A javaslatokban a hagyományos, tőzsdéken jegyzett és a BIS által regisztrált devizatranzakciók megadóztatásáról van szó, azaz a pénzügyi derivátumok forgalma az adóztatott körön kívül maradna. A cikk a javaslat számos gyenge pontjára mutat rá. Tapasztalatok hiányában a devizatranzakciós adó kihatásairól kialakított feltételezések messzemenően önkényesek. Az adóbevételek az EU-költségvetés finanszírozási szükségletének csak egy részét tudnák fedezni. A tagországok közötti egyenlő teherviselés követelménye nem teljesülne, mivel az adóbevételek kétharmadát az Egyesült Királyság biztosítaná, míg Németországra, Franciaországra és Olaszországra a közös költségvetés terhének mindössze 5, 6, illetve 2 százaléka esne. Az új tagországok együttesen is csak a terhek 1,6 százalékát viselnék. Miközben az adó elsődleges befizetője egy nagyon szűk pénzügyi vállalati kör lenne, a költségek várható továbbhárítása miatt kialakuló másodlagos teherviselés megoszlása előreláthatatlan lenne.*

Journal of Economic Literature (JEL) kód: F15, F21, F23, F31, F32, F36, F59, H23, H26, H61, H62, H77, H87.

English summary
Reform of the EU budget`s revenue side: is a tax on foreign currency transactions the solution?
Synopsis: 

The taxation of foreign exchange transactions (the ‘Tobin tax’), has in the past decade become the central issue for internationally active political groups which try to mobilize resources for the implementation of global development programmes. In a more recent development, the idea appeared as a proposed solution to the EU’s own resources problem. The tax base in this proposal includes transactions in traditional foreign exchange markets as recorded by the Bank for International Settlements but excludes foreign exchange transactions involving financial derivatives. The paper has found several weaknesses of that proposal. In the absence of experience, predictions about the effect of and revenues from a taxation of foreign exchange transactions are highly arbitrary. Revenues would cover only a part of the sum required for financing the EU budget. The criterion of fair contribution across member states is not fulfilled. It turns out that the United Kingdom would deliver up to two thirds of the revenues from an EU-wide foreign exchange tax. Other big member states such as Germany, France and Italy would contribute to the common budget with 5%, 6% and less than 2% of the total, respectively. The new member states, the main beneficiaries of the intra-EU redistribution, taken together would contribute only about 1.6% to the collected revenues. While the bulk of the tax revenues would be collected from a very small circle of financial institutions, the final dispersion of the tax burden in the societies involved after various rounds of secondary redistribution is unpredictable.