Indonézia gazdaságpolitikájának sajátos vonásai 1945–2005 között

Letölthető pdf

Ár: 
500 Ft
A vásárláshoz regisztráció szükséges.
György László
Lapszám: 
52. évfolyam 2008/3-4
Oldalszám: 
94–114. o.
JEL besorolás: 
F00, N15, P16
Kivonat: 

A tanulmány átfogó képet nyújt Indonézia a környező országokétól eltérő gazdasági fejlődéséről 1945-ös megalakulásától egészen napjainkig. Az angoltól eltérő és elsősorban laza kereskedelmi kapcsolatokra épülő holland kolonializáció mind a mai napig érezteti hatását az indonéz társadalomban és gazdaságban. Két évtized tömbönkívüliség után Indonézia fejlődése válaszúthoz érkezett. Suharto elnök – gazdasági tanácsadó testülete vezetésével – a neoklasszikus elvekre épülő gazdaságfilozófia megvalósítását tűzte ki célul az adott kulturális hagyományok és társadalmi viszonyok által determinált erőtérben. A teljes foglalkoztatásra törekvő és mezőgazdasági önellátásra épülő, a politikai rend megszilárdítását célul tűző fiskális politika szigorú monetáris politikai korlátokkal találta szembe magát. Részben ez a kettősség, egyfelől a makrostabilitás, másfelől az érdekcsoportok által befolyásolt mikrogazdasági környezet – valamint egyéb világpolitikai tényezők – vezettek a Thaiföldről tovagyűrűző pénz- és tőkepiaci válság indonéz kiteljesedéséhez.*

Journal of Economic Literature (JEL) kód: F00, N15, P16

 

English summary
The unique characteristics of growth in Indonesia between 1945–2005
Synopsis: 

The study gives an overview on Indonesia’s growth different from its neighbours from independence until 2005. The Dutch colonisation still makes the Indonesian economy and society to feel its effects. After two decades growing outside the two blocs, Indonesia’s development had arrived to crossroads. President Suharto – with his economic advisory board – established an economic development startegy based on neoclassical premisses within the frame of the given cultural and societal legacy.  The priorities of fiscal policy such as full-employment, agricultural self-sufficiency and the maintenance of political stability was constrained by strict monetary policy. Partly this ambiguity, from one hand macroeconomic stability, from the other the uncertain microeconomic environment influenced by interest groups – and further world political factors – led to the escalation of the Thai financial crisis in Indonesia.