A világgazdasági válság és a kínai külgazdaság-politika: hatások és válaszok

Letölthető pdf

Ár: 
500 Ft
A vásárláshoz regisztráció szükséges.
Inotai András
Lapszám: 
54. évfolyam 2010/11–12
Oldalszám: 
34–87. o.
JEL besorolás: 
F02, G01, O24, O53
Kivonat: 

A 2008 őszén kibontakozó pénzügyi, majd gazdasági válság nemcsak felértékelte Kína globális gazdasági szerepét, hanem az országot a válságkezelés és a válság utáni világgazdaság megkerülhetetlen és egyre befolyásosabb szereplőjévé tette. A cikk első része azokat a belső és nemzetközi tényezőket mutatja be, amelyek megváltoztatták Kína nemzetközi gazdasági koncepcióját és növelték az ország felelősségét a globális válság kezelésében. A második rész a legfontosabb bilaterális kapcsolatokat tekinti át, különös tekintettel a „sziámi ikerré” változott Kína–USA viszonyra, a stratégiai partnerségre váró EU–Kína kapcsolatrendszerre, valamint az ellátásbiztonság és a piacszerzés szempontjából egyaránt fontos fejlődő viszonylatokra. Végül a harmadik rész az elmúlt évtizedekben követett „exportorientációs fejlődési modell” folytathatóságával, illetve a belső keresletre való átállás szükségességével és korlátaival foglalkozik. Ez mind elméleti, mind gazdaságpolitikai szempontból különös figyelmet igényel, nem utolsósorban a válság kapcsán a magyar gazdasági szakértők között is felélénkült „modell”-vita kapcsán.

Journal of Economic Literature (JEL) kód: F02, G01, O24, O53.

English summary
The global economic crisis and China’s external economic policy: impacts and answers
Synopsis: 

The financial and economic crisis started in the autumn of 2008 has not only upgraded China’s global economic role but made the country to an unavoidable and increasingly influential player of crisis management and post-crisis global economic development. The first part of the article deals with the internal and international factors that contributed to the changing concept of China on its international economic role and substantially increased its global responsibility in managing the global crisis. The second part reviews the most important bilateral relations, with special regard to the „Siamese twins” character of US-China relations, the multiple- level contacts between the European Union and China, still waiting for „strategic partnership” and China’s economic ties with developing countries with growing relevance of supply security and market access. Finalla, the third part elaborates on the issue of the decades-long successful „export-oriented growth pattern”. It analyzes the possibility of continuing with this pattern as compared to the necessity of and limits to the economic strategy shift to a „domestic demand-driven model”. This issue deserves particular attention both in a theoretical and a policy-oriented context, not least due to the heated discussion on future „growth patterns” among Hungarian economic experts.