Válság és válságkezelés Németországban
Letölthető pdf
Németország az Egyesült Államokat és Japánt követően a világ harmadik, s így Európa legnagyobb gazdasága. 2008-ban a világ GDP-jének 4,2 százalékát adta, a fejlett országokéból 7,6, az Európai Unió 27 tagországának bruttó kibocsátásából pedig 19,7 százalékkal részesedett. Németország a világ legnagyobb exportőre,2008-ban 1465 milliárd dolláros árukivitele a világexport 9,1 százalékát tette ki, áru- és szolgáltatásexportja a fejlett világ áru- és szolgáltatáskivitelének 13,3 szá- zalékát, a világexport 8,7 százalékát adta. Németországnak nemcsak gazdasági és politikai ereje meghatározó, de gazdasági modelljével is jelentős befolyást gyakorolt és gyakorol az európai integráció elveinek kialakítására és gyakorlati működésére. A német modell, a szociális piacgazdaság elvei alapul szolgáltak a Római Szerződéshez (lásd például a versenypolitikai elveket), meghatározták a maastrichti kritériumokat (szigorú államháztartási és árstabilitási előírások), valamint az Európai Központi Bank működését. Az amerikai jelzálogpiacról indult és 2008 szeptemberében világméretűvé vált válság németországi jellemzői, a válságkezelés módja, a válságból való kilábalás várható ideje és Németország krízis utáni helyzete ugyancsak több csatornán keresztül befolyásolja az Európai Uniót. Ezek a gazdasági teljesítmények alakulása, az intézményi, szabályozási rendszer jelenlegi működése, a jövőbeli változások (például a stabilitási és növekedési egyezmény esetleges felülvizsgálata, vagy az eurózóna krízisországainak megsegítési módszerei és feltételei). A cikk Európa legerősebb gazdaságának válság előtti jellemzőit, a krízis németországi megjelenését, a válságkezelés módszereit, intézményeit, végül ennek eredményeit, hatásait mutatja be. Arra a következtetésre jut, hogy a válságkezelés rövid távon sikeresnek tekinthető. A krízisből megerősödve kikerült Németország hosszabb távú gazdasági eredményessége – s ezzel az európai fejleményekre gyakorolt hatása – azonban a gazdasági és társadalmi mélyfolyamatokat érintő további reformoktól, az elöregedő társadalom, a túlzott exportfüggőség, a nem eléggé rugalmas belső piacok kihívásaira adott válaszoktól függ.
Journal of Economic Literature (JEL) kód: E20, E60, G20.
