Nemzeti szintű fiskális szabályok használata az Európai Unióban

Letölthető pdf

Ár: 
500 Ft
A vásárláshoz regisztráció szükséges.
Benczes István
Lapszám: 
55. évfolyam 2011/3–4
Oldalszám: 
55–75. o.
JEL besorolás: 
E62, H50, H60
Kivonat: 

Annak ellenére, hogy a közösségi szintű költségvetési politikai szabályok mindmáig az európai Gazdasági és Monetáris Unió intézmény- és szabályrendszerének legtöbbet vitatott pillérének számítanak, az Európai Unió tagállamai (eurózónán belül és kívül) az elmúlt közel húsz esztendőben folyamatosan vezettek be különféle, számszerű formában megadott fiskális szabályokat nemzeti szinten is. Az általános indoklás szerint a saját kezdeményezésre megvalósított korlátozások bevezetésére azért került sor, hogy érdemben erősödjön a költségvetési politika kiszámíthatósága és fegyelmezettsége. A nemzeti szintű szabályok vizsgálata nyomán azonban arra mutat rá a cikk, hogy az EU tagállamainak egy jelentős csoportja már úgy és akkor döntött szabálybevezetés mellett, amikor az adósságállomány mérséklődése egyértelműen megindult. A szabály ezért inkább egy a fenntarthatóságot megcélzó költségvetési reformprogram elemének volt tekinthető, semmint olyan önálló kezdeményezésnek, amely aztán önmagában lett volna képes a fiskális fegyelem erősítésére. Megkockáztatható ezért, hogy országok nemcsak azért döntenek fiskális szabályok bevezetése mellett, hogy így biztosítsák a fiskális fegyelem (később remélt) meggyökereztetését, hanem azért, hogy a fiskális fegyelem megteremtése és megtartása iránt már eleve elkötelezett országok képesek legyenek konszolidálni és fenntartani az elért eredmé- nyeket.*

Journal of Economic Literature (JEL) kód: E62, H50, H60.

English summary
Fiscal rules in EU member states
Synopsis: 

Right from the very beginning, the Maastricht criteria on fiscal deficit and debt have proved to be a controversial cornerstone in the fiscal framework of the European Economic and Monetary Union. Yet, member states of the EU (both within and outside of the EMU) have shown an immense interest in adopting numerical constraints on the national level without hesitation. The main argument for the introduction of national fiscal rules was mostly to strengthen the accountability and credibility of national fiscal policy-making. The paper, however, claims that a relatively large portion of national rules were adopted only after the start of deceleration of the debt-to-GDP ratios. Accordingly, national rules were hardly the sole triggering factors of maintaining fiscal discipline; rather, they served as the key elements of a comprehensive reform package of public budgeting. It can be safely argued, therefore, that countries decide to adopt fiscal rules not because they wish to stop fiscal profligacy in the future, but because they want to explicitly signal their strong commitment to fiscal discipline.