A nyelvi sokszínűség jogi és gazdasági szempontjai az Európai Unióban – II. rész
Letölthető pdf
„Ösztönösen azt mondhatjuk, hogy (…) jogok nélkül születünk és minden jogosultságunkat külön meg kell vásárolnunk a társadalomtól. [Vagy azt is mondhatjuk], úgy születünk, hogy az összes lehetséges jogosultság megillet minket, és minden egyes jogosultság megvonását a társadalomnak külön kell megvásárolnia tőlünk.”
Wickström, 2011, 5. o.
Nyelvi szempontból Európa a világ legszegényebb kontinense (Juaristi, 2008, 47. o.), vitathatatlan nyelvi sokszínűsége mégis komoly kihívást jelent az európai integráció si- kere szempontjából. Míg kommunikációs, participációs és költségszempontból a nyelvi sokszínűség korlátozásában rejlik a hatékony politikai élet kulcsa, addig alapjogi, kultu- rális és politikai meg fontolások is a nyelvi sokféleség fenntartása és aktív előmozdítása mellett szólnak (Marí–Strubell, 2002, 1. o.). A sokszínűség fenntartása és gyarapítása, valamint a központosítás és racionalizálás egymásnak feszülő ellentétei (és a mögöttük rejlő érdekek) közötti egyensúlyt minden többnyelvű politikai közösségben meg kell te- remteni, méghozzá a jog eszközeivel (Portuese, 2010, 5.). Habár az Európai Unió mind a nemzetközi szervezetekhez, mind pedig az államokhoz képest egy nagyon is megen- gedő nyelvi rezsimet alkalmaz (Fidrmuc et al, 2004, 2. o.), a lisszaboni szerződésmó- dosítással az unió nyelvi sokszínűségét érintő garanciák inflációjának lehetünk tanúi. A tanulmány első részében az unió nyelvi sokszínűségének politikai meg fontolásaira és jogi szabályozására tértünk ki. A tanulmány második részében a nyelvi sokszínűség gazdasági következményeit, költségeit és lehetséges korlátozásának modelljeit vesszük számba.*
Journal of Economic Literature (JEL) kód: A20, K33.
