Egy elhanyagolt munkapiaci anomália.
Letölthető pdf
„Korántsem igaz, hogy a kutató űzi az igazságot, az igazság űzi a kutatót.”
Robert Musil*
A munkapiaci egyensúly felborulása ma Magyarországon főként munkanélküliség kapcsán foglalkoztatja a közgazdászokat és a gazdaságpolitika alakítóit. Az ellenkező előjelű anomália, az egyre kezelhetetlenebbé váló tehetséghiány háttérbe szorul. Pedig az országok versenyképességének az alakulása szoros összefüggést mutat az ún. tehetségindexszel, és egy-egy vállalat piaci pozíciója, jövedelemtermelő képessége is nagymértékben az ott dolgozók tehetségétől, képzettségétől, motiváltságától függ. A cikk a tehetségvonzó képességét tekintve hátrányban lévő kis- és középvállalati szektor lehetőségeit tárgyalja a globális tehetséghiány korszakában. Felhívja a figyelmet arra, hogy ha enyhíteni akarjuk a tehetséghiány következményeit, akkor – az oktatáspolitikától a migrációs politikáig – szinte valamennyi szakpolitikai területnek érzékenyebben és gyorsabban kell reagálnia erre a munkapiaci anomáliára. Hosszú távon ugyanis a tehetségek országba vonzásával és megtartásával, illetve az abból adódó versenyképesség-növekedéssel lehet enyhíteni a szociális problémákat.**
Journal of Economic Literature (JEL): J23, J60, O15.
