Az ENSZ BT szankcióinak története Észak- Korea vonatkozásában
Letölthető pdf
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság önálló nukleáris tevékenységének kezdete az 1960-as évek közepére tehető, amikor a szovjet nukleáris együttműködési megállapodás és kísérleti reaktor birtokában saját nukleáris kutatóközpontot épített fel Jongbjong közelében. Néhány éven belül Phenjan már több atomreaktorral is rendelkezett, ahol a kínai atomrobbantás sikerén felbuzdulva, illetve azt kihívásnak tekintve, az 1970-es években elkezdtek az urándúsítás és a hordozóeszközök kérdéseivel behatóan foglalkozni. Habár Észak-Korea 1985-ben csatlakozott az atomsorompó-szerződést aláíró országok népes táborához – a ratifikálásra 1991- ben került sor – és a Jongbjong melletti gázhűtéses reaktorát nemzetközi ellenőrzés alá helyezte, a szerződésben felvállalt kötelezettségeinek már kezdettől fogva nem tett eleget. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ügynökei erre vonatkozóan már 1992-ben bizonyítékokat találtak helyszíni ellenőrzésük során. A helyzetet súlyosbította, hogy amerikai kémműholdak felvételeket készítettek egy épülőfélben lévő nukleáris üzemről. Habár 1992-ben szerződés született a két koreai ország atomfegyver- mentesítéséről, amelyben a felek kölcsönösen kötelezettséget vállaltak arra, hogy nem gyártanak és nem alkalmaznak atomfegyvereket és nem hoznak létre erőszakra alkalmas nukleáris célú létesítményeket, ez nem tántorította el Phenjan urándúsítási és plutónium-előállítási cselekedeteitől, illetve egyéb tömegpusztító fegyverek kifejlesztésétől, majd a sorozatos kísérleti atomrobbantásoktól. E háborús retorika mögött leg főképpen az ország legnagyobb támogatójának, a Szovjetuniónak az összeomlása és saját belső gazdaságának lejtmenetbe kerülése és egyre gyorsabb ütemű elszegényedése áll. Természetesen egyéb bonyolultabb okok is meghúzódnak a háttérben, ami a jelen tanulmányból kiderül.
Journal of Economic Literature (JEL) kód: N4 – Government, War, Law, International Relations, and Regulation; Z00 – General.
