Európai integráció és gazdasági növekedés Tényezőpiaci integráció, növekedési hatások, európai növekedési modell
Letölthető pdf
A gazdasági integráció folyamatában időtartamát tekintve közép- és hosszú távú növekedési hatásokat különböztethetünk meg. Előbbiek között kiemelést igényel az „indukált fizikai tőkeképződés” (induced physical capital formation). Az európai integráció javítja a kibocsátás előállításához szükséges termelési tényezők kombinációjának hatékonyságát. A magasabb hatékonyság vonzóbbá teszi Európát a befektetők számára, növekednek a beruházások. E folyamat eredményeként az integrációból származó kezdeti hatékonysági nyereséget az indukált tőkeképződés is erősíti. A középtávú növekedési hatás addig tart, amíg a tőkeképződés átlagon felüli. Ahogy nő az egy dolgozóra jutó tőke – a neoklasszikus növekedési elmélet megközelítése szerint –, a további egységnyi tőkebefektetésből származó előny úgy csökken. Egy bizonyos pont után az újabb egységnyi tőkebefektetés által nyerhető határtermék megegyezik annak határköltségével, így megáll az átlagon felüli tőkeképződés. E ha- tás tehát csak középtávú, hiszen fokozatosan megszűnik. (Ilyen beruházási boom zajlott le például Spanyolországban az EU-csatlakozás idején.) A hosszú távú növekedési hatások a felhalmozási ráta tartós változását eredményezik. Mivel a fizikai tőke felhalmozásánál a csökkenő hozadék elve érvényesül, a hosszú távú növekedési hatások jellemzően a tudástőke felhalmozásával, például a technológiai fejlődéssel függnek össze. Középtávú növekedési hatások érvényesülése során az egy főre jutó kibocsátás növekedése valamely új, magasabb szinten megáll. Hosszú távú hatások működése esetén azonban tartós módon megváltozik a növekedési ütem. A legújabb növekedési elméletek szerint az integráció állandóan magasabb növekedési ütemet biztosíthat a tagállamok számára az integráció nélküli helyzethez képest.*
Journal of Economic Literature (JEL) kód: A1, E2, F4, O1.
