A fiskális paktum helye és szerepe az európai válságrendezésben

Letölthető pdf

Ár: 
500 Ft
A vásárláshoz regisztráció szükséges.
Benczes István
Lapszám: 
60. évfolyam 2016/3-4
Oldalszám: 
51–77. o.
JEL besorolás: 
E2, E62, H60
Kivonat: 

A szabályalapú gazdaságpolitika és az intenzív kormányköziség az Európai Unió elmúlt negyedszázados fejlődésének meghatározó építőelemei voltak. Nem véletlen ezért, hogy a 2008-ban Európát is elérő gazdasági és pénzügyi válságra adott válaszok jelentős részben maguk is a tagállami politikai vezetőktől érkeztek és elsősorban a költségvetési politika mozgásterét kívánták korlátozni. A cikk bemutatja, hogy a 2012-ben német nyomásra elfogadott fiskális paktum mint kormányközi szerződés minden korábbinál szigorúbb peremfeltételek között elsősorban a már meglévő minimalista kormányzási rendszer tökéletlenségeinek kivédésére, a már elért eredmények konszolidálására törekszik. A széles értelemben vett politikai szolidaritás igényét felváltotta egyfajta eszköz- és hatékonyságközpontú szemlélet, amely az igazodás és alkalmazkodás terhét a tagállamokra hárítja úgy, hogy közben jelentősen korlátozza a nemzeti szuverenitást.*

Journal of Economic Literature (JEL) kód: E02, E62, H60.

English summary
The role and significance of EU’s fiscal compact in crisis management
Synopsis: 

A rules-based economic policy, coupled with intensive intergovernmentalism, have been the constitutive building blocks of European integration in the past 25 years. It is not surprising, therefore, that the method of crisis management was defined mostly by the presidents and prime ministers of member states and focused almost exclusively on the further limitation of national fiscal spaces. The article aims to demonstrate that the fiscal compact that was adopted in 2012 due to German pressure as an intergovernmental treaty intends to remedy the failures of the existing governance structure by imposing even stricter conditions. Political solidarity, in a general sense, was replaced by a sort of means- and effectiveness-centered view, which seems to place the whole burden of adjustment onto the member states without leaving much room for manouverening.