Quo vadis Japán? Megtörheti-e a Great Stagnation korszakát az abenomics?
Letölthető pdf
A modern kori japán történelem legfényesebb évtizedeit jelentette a második világháború utáni fellendülés. A növekedés jelentős életszínvonal-emelkedést, társadalmi békét és elégedettséget hozott. A nyolcvanas évekre Japán a világ egyik legfejlettebb országává vált. A kilencvenes években azonban fokozatosan romlott a relatív pozíciója. Japán a hetvenes évek válságos időszakát a felszínen sok más fejlett országnál jobban kezelte. Ekkor is a felzárkózásban hajdan oly sikeres eszközöket alkalmazták, amelyek ugyan átmenetileg még sikeresen tompították a negatív külső hatásokat, de egyben meggátolták, hogy elinduljon az új helyzethez való mélyreható és átfogó igazodás. Az élenjáró országok két évtized után, fájdalmas intézkedések és folyamatok segítségével jutottak túl ezen az átalakuláson, és ez alapozta meg, tette lehetővé a kilencvenes/kétezres évek fényes fellendülését, a Great Moderation korszakát. Nem így történt ez Japánban. A sokáig sikerországként számon tartott Japánra nehéz időszak köszöntött be, ami korántsem múló epizódot jelent az ország történetében. E mögött ugyanis a korábbi évtizedekre visszanyúló nagyon mély és sajátos strukturális okok húzódnak meg. Immár negyedszázados vergődését joggal nevezhetjük a Great Stagnation korszakának. Az abenomics[1] az ebből való kitörést célozta meg. Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy mennyiben hozott új elemeket Abe Sinzó kormányzása a válságkezelésben, milyen eredményeket láthatunk eddig, és mik a jövő kilátásai a világ harmadik legnagyobb gazdaságának (Wakatabe, 2015; Muraközy, 2016).
Journal of Economic Literature (JEL) kód: E6, P1, O23
