Állami befolyás a francia gazdaságban: válságtól válságig

Letölthető pdf

Ár: 
500 Ft
A vásárláshoz regisztráció szükséges.
Somai Miklós
Lapszám: 
61. évfolyam 2017/3-4
Oldalszám: 
51–73. o.
JEL besorolás: 
L33, O16, H82, H12, H13, G34, G38
Kivonat: 

Franciaországban több száz éves hagyománya van az állam gazdasági életbe történő beavatkozásának. E hagyományban jelentős szálat képvisel a közszolgálat speciálisan francia értelmezésére, lényegében a kollektív, nemzeti szintű haszonra (jelesül a társadalmi, gazdasági és területi kohézióra) való szüntelen törekvés. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a francia gazdaság működése, illetve az államnak abban játszott szerepe napjainkban alapvetően különbözne a többi fejlett európai országétól.  Bár a kormányzati beavatkozás a 20. század államosítási kurzusai révén több hullámban is megerősödött, az 1980-as évek közepe óta Párizs nem tehet mást, mint hogy a nemzetközi gazdaságpolitikai trendeknek (neoliberalizmus, új közszolgálati menedzsment, globalizáció) megfelelően igyekszik betagozódni a deregulációban, a privatizációban és általában az állammal szemben a piac szerepének megerősítésében hívő partnerei közé. Ha ennek ellenére úgy tűnik, hogy a francia bankrendszer az átlagosnál ellenállóbbnak bizonyult a globális pénzügyi válsággal szemben, avagy a kormányzat törvényekkel is igyekszik a versenypiac egyes cégeit a portfóliójában tartani, e jelenségek mögött nem valamiféle új keletű dirigizmust vagy gazdasági patriotizmust, sokkal inkább a francia elit közös oktatási-kulturális gyökereivel, illetve a belpolitikával, a belpolitikai mozgástérrel kapcsolatos okokat találunk.*

 

 

English summary
Changing role of the state in French economy
Synopsis: 

In France, the state’s involvement in business has a centuries-long legacy enrooted among others in the French most specific conception of public service, the excellence of which consists of a permanent search for collective, nation-wide benefits, like for example social, economic and territorial cohesion. All this does not mean that today’s French economy and the role the State plays in it are basically different from what they are in other developed European countries. Although State intervention has, by the nationalisation course of the 20th century, strengthened in several waves, Paris cannot, since the mid-1980s, but adapt itself to what its partners believe in: deregulation, privatisation, and market orientation instead of State intervention, all in line with trends in international economics (i.e. neoliberalism,new public management, and globalisation). If, however, French banks seem to have been more than average resistant to global financial crisis, or French government seems, by the force of laws, to retain certain corporations of the competitive sector in their portfolio, these phenomena are little to do with a sort of new dirigisme or economic patriotism, but rather with French elite’s common educational and cultural roots, or with internal policy constraints and latitude.