Az eurózóna (lehetséges) szétesésének értelmezései az államközpontú elméletekben

Letölthető pdf

Ár: 
500 Ft
A vásárláshoz regisztráció szükséges.
Benczes István
Lapszám: 
62. évfolyam 2018/7-8
Oldalszám: 
4–29. o.
JEL besorolás: 
F15
Kivonat: 

Az eurózóna válsága, a grexit lehetősége, a brexit ténye, vagy éppen az Európa-szkeptikus pártok erősödése szerte az unióban arra kell, hogy figyelmeztessenek: az európai integráció immáron nem egy-, hanem kétirányú folyamat. Ennek ellenére a diskurzusnak ma még alig része a dezintegráció és így nem is alakultak ki e folyamat értelmezésének elméleti, fogalmi és módszertani keretei. A cikk a nemzetközi kapcsolatok, valamint az integrációelméletek ún. államközpontú elméleteinek perspektívájából vizsgálja a dezintegrációt. Azt vizsgálja, hogy a neorealizmus, a klasszikus kormányköziség, a neoliberális institucionalizmus, valamint a liberális kormányköziség használható megközelítések-e a dezintegráció (pontosabban az eurózóna dezintegrációja) értelmezésében, segítségünkre vannak-e egy ilyen rendszerszintű folyamat megértésében. A cikk fő megállapítása, hogy az államközpontú elméletek leginkább a tagállamok közötti törésvonalak és alkuk magyarázatában segíthetik az érdeklődőt, középpontba állítva mindazon elosztási konfliktusokat, amelyek korábban nem vagy csak másodlagosan voltak jelen az európai (gazdasági) integrációban. 

English summary
Interpreting the disintegration of the eurozone from the perspective of state-centric approaches
Synopsis: 

The crisis of the eurozone, the option of a Grexit, the fact of the Brexit or the steady ascent of Europe-sceptic parties all over the union is a clear indication of how the European integration is becoming a two-way process. Yet scholarly discourse has been mostly neglectful of explaining disintegration, and as a corollary, no clear theoretical, conceptual or methodological advances have been made in order to develop such a framework. The current article therefore, scrutinizes the process of disintegration from the perspective of so-called state-centric approaches of international relations and integration theories. It raises the question whether (neo)realism, classical and liberal intergovernmentalism and neoliberal institutionalism are useful conceptual frameworks in interpreting the disintegration of the eurozone. According to its main findings, state-centric approaches are able to explain divergence in state preferences, placing all those distributional conflicts in the focus of analysis which were either not part of European integration earlier or have had only a marginal impact.