Az államadósság-válság rendezése az EU-ban. Sorrendiség, nem szándékoltság, bezáródás

Letölthető pdf

Ár: 
500 Ft
A vásárláshoz regisztráció szükséges.
Benczes István
Lapszám: 
63. évfolyam 2019/5-6
Oldalszám: 
44–64. o.
JEL besorolás: 
F02, F36, F15
Kivonat: 

 

Az európai Gazdasági és Monetáris Unió egyik meghatározó pillére (volt) az úgynevezett ki nem mentési záradék. Ez megtiltotta, hogy szuveréneket más tagállamok vagy az unió intézményei finanszírozzanak. Az adósságválság korai szakaszában a felek igyekeztek is ehhez tartani magukat. De ahhoz, hogy elkerüljék a bajba jutott államok (különösen Görögország) csődjét és/vagy az eurózóna szétesését, végül a kimentés tilalmának feladása, sőt az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásával a pénzügyi segítségnyújtás intézményesítése mellett döntöttek. Ez a folyamat azonban korántsem bizonyult konfliktusmentesnek. A 2010. évi első körös görög kimentést, valamint a stabilitási mechanizmus létrejöttét vizsgálva a cikk az események sorrendiségének és az akut problémákra reflektáló tagállami döntések nem szándékolt következményeinek fontosságára kívánja felhívni a figyelmet. Meglepő módon e kormányközi alkuk összességében nem gyengítették, hanem kifejezetten mélyítették a gazdasági integrációt, egyszersmind kijelölve annak fejlődési irányát.

English summary
Sovereign debt crisis management in the EU. Sequencing, unintended consequences, lock-in
Synopsis: 

By prohibiting the provision of financial assistance to sovereigns paid by other member states or the union itself, the so-called no-bail-out clause proved to be one of the main pillars of the architecture of the European Economic and Monetary Union for a long time. Parties seemed to behave accordingly in the early phase of the sovereign debt crisis. Later on, however, with the explicit aim of avoiding the disorderly default of member states (and especially of Greece) and/or the falling apart of the euro zone, member countries agreed on not just disregarding the no-bail-out clause but also on the institutionalization of sovereigns’ bail-outs by establishing the European Stability Mechanism. This process, however, proved to be highly contradictory. By scrutinizing the first round of the Greek bail out process in 2010 and the creation of the stability mechanism in 2012, the article highlights the importance of sequencing along with the unintended consequences of member states’ decisions, reflecting upon acute problems. Surprisingly, all related intergovernmental decisions have not weakened, but, in fact, have strengthened economic integration, and have largely determined the path of future development.