Az eurózóna a válság után: fiskális unió nélkül is működőképes monetáris unió

Letölthető pdf

Ár: 
500 Ft
A vásárláshoz regisztráció szükséges.
Soós Károly Attila
Lapszám: 
63. évfolyam 2019/9-10
Oldalszám: 
3–38. o.
JEL besorolás: 
E3, E5, E6, E45, G01, G28
Kivonat: 

Közgazdászok széles körében elterjedt nézet az, hogy egy monetáris unió nem igazán működőképes az USA-belihez lényegében hasonló fiskális unió, ezen belül is fiskális kockázatközösség nélkül. Ez a nézet azonban végső soron megalapozatlannak bizonyult: az eurózóna túlélt egy súlyos válságot, működőképes volt és maradt úgy, ahogy létrehozták: egy vele párosuló fiskális unió nélkül. Az euróválság 2010 elején Görögország fiskális válságaként tört ki. Az alapja azonban a válságországokká vált déli tagállamok – Görögországon kívül Portugália, Spanyolország, Olaszország, valamint a Dél és Észak között nehezen elhelyezhető Írország – gyors munkaegységköltség-növekedése, bér- és árinflációja volt. Az „északi stílusú munkaügyi koordinációnak” a hiánya – több-kevesebb fiskális felelőtlenséggel és a déli államok inflációjához képest alacsony kamatokkal is párosulva – buborékgazdaságot hozott létre, rontotta ezen országok versenyképességét, folyó fizetési mérlegét, valamint fönntarthatatlan tőkebeáramlással járt. A tőkebeáramlás hirtelen leállása a korábbi évek fiskális felelőtlenségének káros következményeit is felerősítette. Az EU – tagállamainak aktív közreműködésével és az IMF segítségével – úrrá tudott lenni a válságon, annak ellenére, hogy kezelése során súlyos hibákat is elkövettek. További reformokra szükség van, de ezek bevezetésének lassúsága vagy elmaradása esetén sincs ok annak feltételezésére, hogy egy esetleges újabb hasonló válságot ne tudna az EU és az IMF kezelni, vagy valamely tagállam kilépésre kényszerülne, esetleg gazdasági megfontolásokból elhatározná a kilépést az eurózónából.*

 

* Köszönettel tartozom Berend T. Ivánnak, Halpern Lászlónak, Oblath Gábornak, Simonovits Andrásnak, Surányi Györgynek és az anonim lektornak a cikk korábbi változataihoz tett megjegyzéseikért és javaslataikért.

English summary
The Eurozone After the Crisis: a Monetary Union Operable Without Fiscal Union
Synopsis: 

When 11 European Union member countries established the eurozone, they did not follow the view of a large number of economist according to which a monetary union is not really operable without a concomitant fiscal union, and the latter should be basically similar to the one prevailing in the United States, assuring risk pooling among the member states. However, this view proved false in the final analysis. The euro crisis started at the beginning of 2010, as a fiscal crisis of Greece. But its actual cause was the rapid rise of unit labour costs. The consequent wage and price inflation in the Southern eurozone member countries turned crisis countries: Portugal, Spain and Italy besides Greece, and in Ireland, a country difficult to place between North and South. The lack of „Northern style labour coordination”, coupled with more or less fiscal irresponsibility, and with euro interest rates too low for the Southern countries’ interest rates, led to a bubble economy, undermining these countries’ competitiveness, worsening their current account balances, entailing unsustainable capital inflow. The sudden stop of capital inflow also strengthened the detrimental consequences of previous years’ fiscal irresponsibilities. The EU – with the active participation of its member countries and the cooperation of the IMF – could surmount the crisis, even though serious mistakes were also committed during the process. Further reforms are needed but even with their possible slowness or lack, we have no reason to suppose that the EU would not be able to handle a possible new crisis, more or less similar to the previous one, or that any member country would exit from the eurozone by necessity, or exit otherwise, on the basis of economic considerations.